Egy szlovák édesapa tanúságtétele

Ez a beszámoló az ima erejéről tesz tanúbizonyságot, ami egy Édesapák Imái szlovákiai országos találkozón történt.

Két gyermek édesapja vagyok. Részt vettem a Svitben rendezett Édesapák Imái országos találkozón, ahol egy csodálatos testvériségi élményben volt részem, ebben a férfiak, édesapák, fiúk és lelki édesapák alkotta közösségben. Köszönöm Istennek, hogy ott lehettem veletek. Be kell vallanom, nem akartam elmenni. Ennek több oka is volt, részben az, hogy nem volt pénzem. De az utazás előtt egy nappal gondviselésszerűen egy jótevőtől kaptam pénzt, majd az utazás napján még egyszer.

Nagyon aggódtam már egy ideje a fiam miatt, így egyértelmű volt, hogy a találkozón az összes imát érte ajánlom fel. Mert nem fejezte be a tanulmányait és otthagyta az iskolát saját kérésére pont az érettségi előtt. Az igazgató azt mondta nekem, hogy a fiam már egy “felnőtt” és hogy neki nincs joga, hogy megakadályozza, hogy kilépjen az iskolából. A fiam az otthonunkat is elhagyta. Azt sem tudtam, hol van, hol alszik, mit csinál. Nagyon boldogtalan voltam emiatt és magamat hibáztattam.

Péntek este találkoztam Marian atyával a mise után és elmondtam neki, hogy mi bánt. Ő meghallgatott és mutatott egy utat és arra biztatott, hogy próbáljam meg. Az Úr szólt hozzám az atya szavain keresztül. Úgy tettem mindent, ahogy megmondta és az egész Sviti tartózkodásomat a fiamért mondott imáknak szenteltem.

Aztán pedig nagyon szíven ütött, amikor Anton atya egy tanításában leírta az apa és a fiú közötti kapcsolatot. Rájöttem, hogy az én problémámról beszél. Azt mondta, hogy egy édesapa akkor tesz a legtöbbet a fiáért, amikor nem csinál semmit és mindent rábíz az Úrra. Emiatt még buzgóbban imádkoztam a fiamért. Köszönöm, Anton atya! És köszönöm Michalnak, egy kerekesszékes testvéremnek is, hogy olyan sokat segített nekem a hétvégén. Hatalmas erőt adott nekem. Az ott lévők közül mindenki azt gondolta rólunk, hogy én segítek neki, pedig éppen az ellenkezője volt igaz: ő segített nekem.

Vasárnap este, miután hazatértem Svitből, a feleségemmel éppen néztünk valamit a TV-ben, amikor egyszer csak egy SMS-t kaptam: “ÉDESAPÁM, HAZAJÖHETEK?”

Köszönöm nektek mindegyikőtöknek, akik ott voltatok Svitben, és csak azt akarom mondani, hogy az az ima elképesztő erővel bír.